<< >>

Zsoltárok könyve 69. rész

1. 
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
2. 
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3. 
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4. 
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5. 
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6. 
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
7. 
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
8. 
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
9. 
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
10. 
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11. 
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12. 
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13. 
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14. 
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
15. 
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
16. 
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17. 
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18. 
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
19. 
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20. 
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
21. 
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22. 
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
23. 
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
24. 
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25. 
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
26. 
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
27. 
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
28. 
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29. 
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
30. 
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
31. 
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32. 
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
33. 
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
34. 
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
35. 
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
36. 
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
37. 
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet