| 1. | Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. |
| 2. | Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; |
| 3. | Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. |
| 4. | Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. |
| 5. | Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. |
| 6. | Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! |
| 7. | Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; |
| 8. | Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. |
| 9. | Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. |
| 10. | Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. |
| 11. | Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. |
| 12. | A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. |
