| 1. | A Kóráh fiainak zsoltáréneke. |
| 2. | Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén. |
| 3. | Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa. |
| 4. | Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék. |
| 5. | Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen. |
| 6. | Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak. |
| 7. | Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé; |
| 8. | A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit. |
| 9. | A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela. |
| 10. | A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében. |
| 11. | A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod. |
| 12. | Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért. |
| 13. | Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. |
| 14. | Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek: |
| 15. | Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig! |
