| 1. | Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. |
| 2. | Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. |
| 3. | Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. |
| 4. | Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: |
| 5. | Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. |
| 6. | Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. |
| 7. | Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! |
| 8. | Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. |
| 9. | Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! |
| 10. | Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. |
| 11. | Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. |
| 12. | Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela. |
| 13. | Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. |
| 14. | Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! |
