| 1. | Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? |
| 2. | A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: |
| 3. | Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! |
| 4. | Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. |
| 5. | Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: |
| 6. | Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! |
| 7. | Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. |
| 8. | Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. |
| 9. | Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. |
| 10. | Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! |
| 11. | Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. |
| 12. | Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! |
