|
Zsoltárok könyve 142. rész
1. | Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. |
2. | Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. |
3. | Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, |
4. | Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. |
5. | Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. |
6. | Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén; |
7. | Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! |
8. | Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. |
|
|