| 1. | Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. |
| 2. | Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. |
| 3. | Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. |
| 4. | Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! |
| 5. | Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. |
| 6. | Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. |
| 7. | Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? |
| 8. | Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. |
| 9. | Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: |
| 10. | Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. |
| 11. | Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, |
| 12. | A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. |
| 13. | Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. |
| 14. | Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. |
| 15. | Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. |
| 16. | Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. |
| 17. | És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! |
| 18. | Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. |
| 19. | Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! |
| 20. | A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. |
| 21. | Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? |
| 22. | Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! |
| 23. | Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! |
| 24. | És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! |
