|
Zsoltárok könyve 137. rész
1. | Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. |
2. | A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, |
3. | Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! |
4. | Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! |
5. | Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! |
6. | Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! |
7. | Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! |
8. | Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! |
9. | Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! |
|
|