| |
Zsoltárok könyve 120. rész
| 1. | Grádicsok éneke.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. |
| 2. | Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! |
| 3. | Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! |
| 4. | Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. |
| 5. | Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! |
| 6. | Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! |
| 7. | Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek. |
|
|
