| |
Zsoltárok könyve 11. rész
| 1. | Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! |
| 2. | Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. |
| 3. | Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? |
| 4. | Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait. |
| 5. | Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke. |
| 6. | Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök! |
| 7. | Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját. |
|
|
