| 1. | Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? |
| 2. | Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? |
| 3. | Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? |
| 4. | Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? |
| 5. | Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? |
| 6. | Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? |
| 7. | Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? |
| 8. | Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. |
| 9. | Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! |
| 10. | Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? |
| 11. | Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! |
| 12. | Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. |
| 13. | Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? |
| 14. | Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! |
| 15. | Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. |
| 16. | Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. |
| 17. | Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. |
| 18. | Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. |
| 19. | A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. |
| 20. | Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. |
| 21. | Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. |
| 22. | Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. |
| 23. | Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. |
| 24. | Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. |
| 25. | Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. |
| 26. | Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. |
| 27. | Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. |
| 28. | A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. |
| 29. | Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. |
| 30. | Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. |
| 31. | Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. |
| 32. | Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. |
| 33. | Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. |
| 34. | Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett. |
