1. | Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? |
2. | Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? |
3. | Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? |
4. | Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? |
5. | Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? |
6. | Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? |
7. | Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? |
8. | Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. |
9. | Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! |
10. | Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? |
11. | Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! |
12. | Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. |
13. | Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? |
14. | Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! |
15. | Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. |
16. | Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. |
17. | Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. |
18. | Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. |
19. | A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. |
20. | Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. |
21. | Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. |
22. | Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. |
23. | Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. |
24. | Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. |
25. | Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. |
26. | Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. |
27. | Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. |
28. | A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. |
29. | Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. |
30. | Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. |
31. | Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. |
32. | Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. |
33. | Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. |
34. | Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett. |