| 1. | Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: |
| 2. | Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! |
| 3. | Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? |
| 4. | És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő? |
| 5. | Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel! |
| 6. | Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket! |
| 7. | Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! |
| 8. | Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: |
| 9. | Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! |
| 10. | Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! |
| 11. | Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! |
| 12. | Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. |
| 13. | Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. |
| 14. | Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. |
| 15. | Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. |
| 16. | Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. |
| 17. | Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák. |
| 18. | Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. |
| 19. | Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?! |
