1. | És folytatá Elihu, és monda: |
2. | Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. |
3. | Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. |
4. | Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. |
5. | Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. |
6. | Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. |
7. | Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. |
8. | És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: |
9. | Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. |
10. | Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: |
11. | Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. |
12. | Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. |
13. | De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. |
14. | Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. |
15. | A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. |
16. | Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; |
17. | De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. |
18. | Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. |
19. | Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! |
20. | Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. |
21. | Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. |
22. | Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? |
23. | Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? |
24. | Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! |
25. | Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. |
26. | Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. |
27. | Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, |
28. | A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. |
29. | De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? |
30. | Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. |
31. | Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. |
32. | Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. |
33. | Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. |
34. | Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. |