| 1. | Jób pedig felele, és monda: |
| 2. | Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! |
| 3. | Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! |
| 4. | Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? |
| 5. | A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. |
| 6. | Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. |
| 7. | Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. |
| 8. | Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. |
| 9. | Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. |
| 10. | Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. |
| 11. | Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. |
| 12. | Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. |
| 13. | Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. |
| 14. | Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? |
