1. | És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak: |
2. | Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék. |
3. | Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak, |
4. | És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. |
5. | De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. |
6. | És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, |
7. | Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala. |
8. | Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? |
9. | Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. |
10. | Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. |
11. | Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. |
12. | Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. |
13. | Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. |
14. | Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, |
15. | Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt. |
16. | És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt. |
17. | A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? |
18. | Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. |
19. | És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt. |
20. | Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, |
21. | És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. |
22. | És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? |
23. | Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. |
24. | Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. |
25. | Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. |
26. | Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. |
27. | És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; |
28. | Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. |
29. | Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. |
30. | És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. |
31. | Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. |
32. | De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. |
33. | Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. |
34. | Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. |
35. | Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is. |
36. | Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. |
37. | És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. |
38. | Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. |
39. | És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. |
40. | Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? |
41. | Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. |
42. | Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. |
43. | És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. |
44. | És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. |
45. | Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. |
46. | Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul. |
47. | És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. |
48. | A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. |
49. | És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt. |
50. | Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. |
51. | És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. |
52. | Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. |
53. | Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? |
54. | De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? |
55. | Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. |
56. | Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának. |
57. | Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. |
58. | Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét. |
59. | A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; |
60. | És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, |
61. | Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. |
62. | És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? |
63. | Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? |
64. | Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. |
65. | Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását. |
66. | Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. |
67. | Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, |
68. | Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged? |
69. | Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál. |
70. | Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. |
71. | Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. |
72. | És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. |
73. | Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged. |
74. | Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala. |
75. | És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra. |