1. | Énekek éneke, mely Salamoné. |
2. | Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. |
3. | A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. |
4. | Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. |
5. | Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. |
6. | Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem. |
7. | Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? |
8. | Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. |
9. | A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. |
10. | Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. |
11. | Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel. |
12. | Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem. |
13. | Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. |
14. | Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem. |
15. | Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. |
16. | Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő. |
17. | A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa. |