<< >>

Példabeszédek 20. rész

1. 
A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
2. 
Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3. 
Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.
4. 
A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5. 
Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6. 
A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?
7. 
A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!
8. 
A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
9. 
Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
10. 
A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
11. 
Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.
12. 
A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
13. 
Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
14. 
Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15. 
Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16. 
Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17. 
Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.
18. 
A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
19. 
Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
20. 
A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21. 
A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
22. 
Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
23. 
Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
24. 
Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?
25. 
Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
26. 
Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
27. 
Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
28. 
A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.
29. 
Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj.
30. 
A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet