1. | Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. |
2. | Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! |
3. | Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. |
4. | A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! |
5. | Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. |
6. | Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. |
7. | Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. |
8. | Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. |
9. | Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. |
10. | Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! |
11. | Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! |
12. | Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. |
13. | Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. |