1. | Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. |
2. | Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. |
3. | Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. |
4. | Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. |
5. | Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! |
6. | Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? |
7. | Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél. |
8. | Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: |
9. | Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! |
10. | Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. |
11. | De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! |
12. | Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; |
13. | Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. |
14. | Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! |