| 1. | Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. |
| 2. | Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! |
| 3. | Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! |
| 4. | Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. |
| 5. | Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? |
| 6. | Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. |
| 7. | Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. |
| 8. | Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! |
| 9. | Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. |
| 10. | Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. |
| 11. | Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. |
| 12. | Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. |
| 13. | Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? |
| 14. | Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. |
| 15. | Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! |
| 16. | És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! |
| 17. | Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. |
| 18. | Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak, |
| 19. | Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. |
| 20. | Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! |
