<< >>

Zsoltárok könyve 35. rész

1. 
Dávidé.
Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2. 
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3. 
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4. 
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5. 
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6. 
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7. 
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8. 
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9. 
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10. 
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11. 
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12. 
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13. 
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14. 
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15. 
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16. 
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17. 
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18. 
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19. 
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20. 
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21. 
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22. 
Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23. 
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24. 
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25. 
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26. 
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27. 
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28. 
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet