| 1. | Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. |
| 2. | Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. |
| 3. | Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. |
| 4. | Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. |
| 5. | Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. |
| 6. | Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. |
| 7. | Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. |
| 8. | Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; |
| 9. | És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. |
| 10. | Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. |
| 11. | Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. |
| 12. | Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. |
| 13. | Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. |
| 14. | Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. |
| 15. | De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. |
| 16. | Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. |
| 17. | Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. |
| 18. | Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. |
| 19. | A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. |
| 20. | Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. |
| 21. | Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. |
| 22. | Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! |
| 23. | Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. |
| 24. | Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! |
| 25. | Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! |
