<< >>

Zsoltárok könyve 31. rész

1. 
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
2. 
Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
3. 
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
4. 
Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
5. 
Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
6. 
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
7. 
Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
8. 
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
9. 
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
10. 
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
11. 
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
12. 
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
13. 
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
14. 
Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
15. 
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
16. 
Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
17. 
Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
18. 
Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.
19. 
A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
20. 
Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
21. 
Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
22. 
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
23. 
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
24. 
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
25. 
Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet