Hallgatás
<< >>

Máté Evangyélioma 17. rész

1. 
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2. 
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3. 
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4. 
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5. 
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
6. 
És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7. 
Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8. 
Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9. 
És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
10. 
És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11. 
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12. 
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13. 
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
14. 
És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
15. 
És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
16. 
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
17. 
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.
18. 
És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19. 
Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
20. 
Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
21. 
Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
22. 
Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
23. 
És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
24. 
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25. 
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26. 
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27. 
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet