1. | És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. |
2. | És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. |
3. | Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! |
4. | Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. |
5. | De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. |
6. | Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? |
7. | És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. |
8. | Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. |
9. | Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. |
10. | Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. |
11. | Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. |
12. | És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással. |
13. | Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, |
14. | Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: |
15. | De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. |
16. | Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. |
17. | Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. |
18. | De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! |
19. | Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. |
20. | Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; |
21. | De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! |
22. | Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! |
23. | Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. |
24. | És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. |
25. | És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. |
26. | Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. |
27. | Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. |
28. | Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. |
29. | Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! |
30. | Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! |
31. | Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? |
32. | Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. |
33. | Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. |
34. | Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. |
35. | És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. |
36. | Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. |
37. | És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! |
38. | Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. |
39. | A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! |
40. | Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! |
41. | És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. |
42. | És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! |
43. | És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. |
44. | Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. |
45. | És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. |
46. | És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. |
47. | Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. |
48. | És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. |
49. | Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. |
50. | És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, |
51. | Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; |
52. | Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. |
53. | És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. |
54. | És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. |
55. | Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. |
56. | Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. |
57. | És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. |