1. | Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, |
2. | A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: |
3. | Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, |
4. | Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. |
5. | Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. |
6. | És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. |
7. | És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. |
8. | Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, |
9. | A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. |
10. | És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; |
11. | Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. |
12. | És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. |
13. | Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. |
14. | És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; |
15. | Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. |
16. | És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. |
17. | És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. |
18. | És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. |
19. | És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. |
20. | És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. |
21. | A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. |
22. | És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt. |
23. | És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza. |
24. | E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: |
25. | Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. |
26. | A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, |
27. | Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. |
28. | És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. |
29. | Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! |
30. | És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. |
31. | És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. |
32. | Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; |
33. | És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! |
34. | Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? |
35. | És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. |
36. | És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: |
37. | Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. |
38. | Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal. |
39. | Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; |
40. | És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. |
41. | És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; |
42. | És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. |
43. | És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? |
44. | Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. |
45. | És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. |
46. | Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, |
47. | És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. |
48. | Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. |
49. | Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! |
50. | És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. |
51. | Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. |
52. | Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. |
53. | Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. |
54. | Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. |
55. | (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! |
56. | Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére. |
57. | Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat. |
58. | És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele. |
59. | És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni. |
60. | És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. |
61. | És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék. |
62. | És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? |
63. | Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. |
64. | És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. |
65. | És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. |
66. | És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele. |
67. | És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: |
68. | Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, |
69. | És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, |
70. | A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, |
71. | Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek; |
72. | Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, |
73. | Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk, |
74. | Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. |
75. | Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban. |
76. | Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; |
77. | És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. |
78. | A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, |
79. | Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! |
80. | A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek. |