| 1. | Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. |
| 2. | És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. |
| 3. | És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. |
| 4. | Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! |
| 5. | És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! |
| 6. | Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. |
| 7. | A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! |
| 8. | Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. |
| 9. | A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; |
| 10. | De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. |
| 11. | És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. |
