<< >>

Jób könyve 39. rész

1. 
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
2. 
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3. 
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4. 
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
5. 
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6. 
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
7. 
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8. 
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9. 
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10. 
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11. 
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
12. 
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13. 
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14. 
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15. 
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
16. 
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17. 
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18. 
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19. 
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20. 
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21. 
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22. 
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23. 
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
24. 
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25. 
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
26. 
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27. 
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28. 
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29. 
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
30. 
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31. 
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
32. 
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33. 
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
34. 
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35. 
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
36. 
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37. 
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38. 
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet