| 1. | Felele pedig Jób, és monda: |
| 2. | Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett. |
| 3. | Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. |
| 4. | Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem? |
| 5. | Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. |
| 6. | Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. |
| 7. | Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? |
| 8. | Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. |
| 9. | Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok. |
| 10. | Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. |
| 11. | Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. |
| 12. | Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. |
| 13. | Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; |
| 14. | Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! |
| 15. | Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? |
| 16. | Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! |
| 17. | Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában. |
| 18. | Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. |
| 19. | Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. |
| 20. | Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. |
| 21. | Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?! |
| 22. | Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is! |
| 23. | Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; |
| 24. | Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. |
| 25. | Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. |
| 26. | Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket. |
| 27. | Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; |
| 28. | Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? |
| 29. | Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? |
| 30. | Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. |
| 31. | Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? |
| 32. | Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. |
| 33. | Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte. |
| 34. | Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad. |
