1. | Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, |
2. | (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) |
3. | Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. |
4. | Samárián kell vala pedig általmennie. |
5. | Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. |
6. | Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. |
7. | Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! |
8. | Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. |
9. | Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. |
10. | Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. |
11. | Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? |
12. | Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? |
13. | Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: |
14. | Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. |
15. | Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! |
16. | Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! |
17. | Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; |
18. | Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. |
19. | Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. |
20. | A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. |
21. | Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. |
22. | Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. |
23. | De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. |
24. | Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. |
25. | Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. |
26. | Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. |
27. | Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? |
28. | Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: |
29. | Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? |
30. | Kimenének azért a városból, és hozzá menének. |
31. | Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! |
32. | Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. |
33. | Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? |
34. | Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. |
35. | Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. |
36. | És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. |
37. | Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. |
38. | Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. |
39. | Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. |
40. | A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. |
41. | És sokkal többen hivének a maga beszédéért, |
42. | És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. |
43. | Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. |
44. | Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. |
45. | Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. |
46. | Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. |
47. | Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. |
48. | Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. |
49. | Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. |
50. | Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. |
51. | A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. |
52. | Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; |
53. | Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. |
54. | Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. |