<< >>

Példabeszédek 29. rész

1. 
A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2. 
Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3. 
A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4. 
A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5. 
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6. 
A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7. 
Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8. 
A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9. 
Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10. 
A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11. 
Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12. 
A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13. 
A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14. 
A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15. 
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
16. 
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17. 
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
18. 
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19. 
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20. 
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
21. 
A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
22. 
A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
23. 
Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24. 
A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25. 
Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26. 
Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
27. 
Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.


 
 
Előző fejezet   << Lap teteje >>   Következő fejezet