1. | Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. |
2. | És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. |
3. | És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. |
4. | És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. |
5. | Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. |
6. | És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. |
7. | Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. |
8. | És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. |
9. | Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére. |
10. | Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. |
11. | És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. |
12. | Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht. |
13. | És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
14. | Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert. |
15. | És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
16. | Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget. |
17. | És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
18. | Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut. |
19. | És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
20. | Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot. |
21. | És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. |
22. | Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort. |
23. | És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
24. | Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét. |
25. | És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
26. | Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt. |
27. | Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. |
28. | Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. |
29. | Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. |
30. | Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke. |
31. | És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. |
32. | Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban. |